2018

 AZ "ÚJ NORMÁLIS" ÉS A NAGY "HAJCIHŐ" - 2018.12.30.

III. KEMOTERÁPIA

Decermber 19-én megkaptam a 3. kezelést, ami egy elég hosszadalmas folyamat volt, mert 234567 ember volt a kezelő várójában, amikor odaértünk és 3 órát vártam a sima vérvételre is. Ezekre a helyzetekre fel kell készülni, mert gyakran előfordulhat, úgyhogy ezért is jó, ha az ember sosem megy egyedül, illetve visz valamit magával, hogy hamarabb teljen az idő. Meg nem árt, ha visz egy széket, hogy le tudjon ülni, haha.
A kezelés után több, mint egy hétig borzalmasan durva érfájdalmaim voltak és nagyon fáradékony voltam, illetve az idegi fájdalom is előjött a számban megint, de kicsivel több, mint egy hét után majdnem annyi energiám volt, mint a betegség előtt. Illetve a gyógyszerek egyik mellékhatása lehet a feledékenység, amit kezdek már magamon is tapasztalni.

TIPP:

Az előző bejegyzésnél az érfájdalmakra mondtam a Lioton gélt. Most már meg tudom erősíteni, hogy használ valamennyit, de türelem és kitartás kell hozzá. Naponta legalább 2x kell használni. Hasonló krém még az SP54, meg továbbra is lehet próbálkozni fekete nadálytővel is.
A szájfájdalmakra kipróbáltam a jégkrémet. Nagyon finom volt, de nem jött különösebb megkönnyebbülés utána :D. Viszont mire elmúlt ez a panaszom, rájöttünk, hogy van egy olajokból készíthető keverék, ami állítólag nagyon hatásos. TEAFA OLAJ + KÓKUSZ OLAJ. Ezt több külföldi betegnél is láttuk már, úgyhogy következő alkalommal kipróbálom. Illetve, ha valakinek nagyon durva ez a panasz és máshol is jelentkezik, pl. végtagokban, akkor kicserélik az anyagot a kemóban, ami okozza ezt a panaszt, vagy csökkentik a mennyiséget.
Kipróbáltam a Paracetamol-t érfájdalmakra, és igazából ha nem annyira vészes a fájdalom, akkor tud rajta enyhíteni, de nekem keveset hatott, sajnos.
NAGYON FONTOS megjegyezni, hogy lázat csillapítani lehet Paracetamollal meg Nurofennel meg kb. mindennel, de Algopyrinnel NEM, mert az még jobban leviszi a fehérvérsejtek számát.
A feledékenységre csak azt tudom, mondani, hogy lista, post it, notesz, stb. :D Meg türelem! :D

"HAJCIHŐ"

Az első 2 kezelést követően állandóan néztem, hogy hullik-e már a hajam. Nem mintha annyira vártam volna, de mivel szerencsére életemben először (és remélem utóljára) történik velem ilyen, nyilván kíváncsi voltam, hogy milyen lesz majd, ha hullik. Ilyenkor az ember elkezd gondolkodni, hogy vajon úgy kel-e fel egyik reggel, hogy tiszta haj a párnája, vagy csak a "mindenhol ott van a hajam, de kurva idegesítő" féle hajhullása lesz. Meg hogy egyenletesen hullik-e majd mindenhonnan, van foltokban kezd el kopaszodni, stb.
Nekem a 3. kezelés előtt pár nappal kezdett el "hullogatni" a hajam, akkor még nem volt annyira vészes, ahhoz képest, hogy van, akinek alapból jobban hullik. De nekem nem hullott sosem, ha átfésültem a kezemmel, sosem jött ki haj, csak 1-2 szál max és így már a kezdetleges hajhullást is feltűnőnek éreztem. Szóval én már vártam, hogy majd akkor a 3. után beindul és akkor jobban fog hullani. A kezelés utáni napban jobban is hullott már sokkal, mint előtte. Ha beletúrtam, kijött egy csomó haj. Azért nem tenyérni mennyiséget kell elképzelni, meg azt, hogy a helyén egyből kopasz lettem, viszont engem ez rohadtul idegesített. Mindenhol ott volt a hajam, el is volt már töredezve akkorra, meg azért valljuk be, nem a legjobb érzés, ha az ember beletúr a hajába, aztán el kell indulnia a kuka felé, hogy kidobja a sok hajat.
Úgyhogy a 3. kemó utáni első napon úgy döntöttem, hogy levágom a hajamat. Még nem kopaszra, csak rövidre. Ez azért is hasznos, mert a rövid hajat könnyebb összeszedni a kádból pl., meg kifésülni is egyszerű és kihúzni, ami hullik. Illetve minél rövidebb a haj, annál nagyobb az esély rá, hogy tovább megmarad, mert a hosszú hajat lehúzza a nagy súly és ezért sokkal könnyebben kihullik.
Egyébként ez az egész haj téma annyira ember függő. Van, aki azonnal kopaszra tolja, ha elkezd jobban hullani, meg van olyan is, aki a végsőkig meg akarja tartani azt, ami még van és sapkákat hord, amikor kopaszodik. Kinek mi, ezt úgyis mindenki magának dönti el, de személy szerint én inkább látom magam kopaszon, mint kopasz foltokkal, meg pár szál hajjal. :D
Úgy gondolom, hogy bármelyik megoldást választjuk a hajvágásos verziók közül (tehát egyből kopaszra, vagy először rövidre), sokkal jobb, ha valaki segít nekünk a procedúrában, mert akkor nem lesz tragikus a kimenetel, meg lelkileg is könnyebb. Nekem két barátnőm segített, befontuk a hajam és lenyírtuk a tincseket (nem tudtam elajándékozni rákos gyerekeknek, mert már kapom a kemót és így nem lehet, mert nem volt egészséges a haj), aztán a hajnyíróval - amit Karácsonyi ajándékként kaptam (HAHAHAHAHA) - egyenletesre vágtuk mindenhol, alul meg rövidebbre. Közben rohadt sokat nevettünk, meg féltünk is, hogy mi van, ha nagyon béna lesz, de aztán teljesen jó lett. Mikor levágtuk a tincseket, akkor úgy sírtunk, hogy az valami hihetetlen. :D Pedig én már lelkiekben fel voltam erre a hajvesztős dologra készülve, de közben mégis akkor telepszik rá a dolog súlya az emberre, amikor tettlegességig fajul az egész. Itt ugye mégsem arról van szó, hogy valaki stílusváltás miatt levágatja a haját és akkor hú, de izgalmas. Doglozott bennünk tudat alatt, hogy bárcsak ne kellene ezt csinálni, meg hogy azért vágjuk a hajamat, mert rákos vagyok, stb. Vígasztaló a tudat, hogy nekem jól áll a rövid haj, ha igényesen viselem, persze. :D Ha nem, akkor úgy nézek ki, mint 3 évesen az óvodában, mikor levágatták anyáék a hajam; meg úgy, mint tesóm 10 évesen, amikor elaludta a haját és elállt neki. De még így is szerencsém van, mert a bátyám jóképű, haha!
Egyébként attól, hogy rövidre lett vágva, hullik rendesen, főleg hajmosáskor, tiszta haj a kezem. Dehát, ez is a játék része, meg amikor nagyon látványos lesz, végleg búcsút kell majd mondani neki. Engem igazából nem is a hajvesztés zavar, hanem attól félek, hogy nagyon durván megritkul a szemöldököm, vagy teljesen kihullik, meg attól, hogy a szempillám (ami egyébként nőtt a kemótól) is kihullik majd. De amúgy, ha jobban belegondolok, pont nem érdekelnek ezek, csak lennék már egészséges.

HAJ ÉS ÖNBIZALOM

 Hát ez már egy elég érzékeny téma annak, aki beteg. Mert nyilván mindenki (főleg aki elfogult) azt mondja, hogy "jaj, de jól áll" meg "annyira szép vagy így is" meg stb. De még ha így is van és tényleg jól áll az embernek a rövid haj is, azért csak odalesz azzal a szemétbe dobott sok hajjal egy kicsit az önbizalom is. És ezt most nem azért mondom, mert egy nőt a hosszú haj tesz nőiessé; mert szerintem ez egyáltalán nem így van, sőt. Hanem itt most arra gondolok, hogy az embernek a betegsége alatt számos testi változáson kell keresztül mennie, és meg kell szoknia, hogy "igen, most ez vagyok én, így nézek ki, de attól még ugyanaz vagyok", és mire megszokna egyet, addigra megint jön valami nagy változás és ahhoz megint alkalmazkodni kell, mert másképp nem lehet. Mondjuk esetleg el lehet kerülni a tükröket, haha. Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy nem elég, hogy az ember beteg és el kell fogadnia ezt a tényt, hogy ő valóban, tényleg beteg és meg kell küzdenie borzasztó keményen azért, hogy egészséges legyen; de még ennek fejében a betegség időtartama alatt számos új verziót lát magából a tükörben (és nem csak a hajvesztésre gondolok) és a betegség után kap egy "új embert" és kezdheti felépíteni újra azt az önbizalmat, amit addigra elvesztett. Ez egy rettenet kemény dolog, de a végén jobban fogod magad szeretni, mint előtte bármikor; ezt garantálom.

AZ "ÚJ NORMÁLIS"

Amikor az ember először hallja a diagnózisát, akkor megáll vele a világ. Legalábbis így érzi, de nyilván az élet meg tovább, csak onnantól kezdve neki bele kell szokni egy "új normálisba", egy másik rutinba, aminek szerves része a kórházba járás, meg a fáradtan tespedés, a vegetálás meg a sírás is, meg ha olyan szerencsés, mint én, akkor a sok nevetés. Ez nyilván annál nehezebb, minél aktívabb volt előtte valaki. Tehát pl. nekem elég nehéz volt, mert én imádok úton lenni, tenni-venni meg mozogni, meg a kórházat is gyűlölöm, haha.

Ez az élethelyzet meg ennek az új rutinja nyilván nagyon sok mindentől függ. Dolgozott-e előtte az ember és tudja-e folytatni, hol lakik, hova kell kezelésre járni, meg legfőképpen attól, hogy milyen rákja van. Gyógyítható/kezelhető-e egyáltalán és ha igen, mennyire reagál a kemóra, és hogy mennyi ideig tart, ha jól kezelhető, stb. Az "enyémnél" (kis rohadék) ugye 90%-os a gyógyulási arány, tehát én "szerencsés" vagyok. Szeretném megjegyezni, hogy mikor máskor, ha nem ilyen helyzetben, emlékezzünk rá, hogy az életben soha semmi sem biztos. Tehát minden egyes kezelés előtt reménykedek, hogy elég magas lesz a fehérvérsejtem és egyáltalán megkaphatom, minden PET CT előtt reménykedik az ember, hogy hat nála a kemó; minden alkalommal reménykedek, hogy elég elővigyázatos vagyok és nem kapok el semmit a gyenge immunrendszeremmel, stb.

Ezt azért fontos megjegyezni, mert mindig mindenre meg kell próbálni felkészülni, még akkor is, ha a kimenetel esetleg nem pozitív. Szóval reménykedni kell meg sosem szabad feladni, és minél jobban fel van készülve az ember mindkét fajta eshetőségre, annál jobban örül a jó híreknek. Itt szeretném kiemelni, hogy minden kis győzelmet meg kell ünnepelni! Gondolok itt arra, amikor az ember megtanulja beadni magának az injekciókat, meg amikor kibír még egy kezelést, meg amikor fel tud kelni reggel, bármilyen szarul is van. Mikor máskor ünnepeljen, ha nem ilyen helyzetekben?

TÜRELEM ÉS EGYEBEK

Valamikor még az első bejegyzés környékén említettem, hogy engem nagyon elsodortak ezek a bepörgött események, hogy orvoshoz kellett járkálni meg minden olyan gyorsan történt, és hogy várom, hogy engem mikor vág majd pofán az egész. Nos, engem December 22-én vágott földhöz a dolog, mert akkor nagyon hiányzott, hogy egészséges legyek. Nyilván azóta hiányzik az egészség, hogy elveszettem, hahaha; meg természetesen tudatosult már bennem a diagnózis pontjától kezdve, hogy mi a helyzet; de aznap valahogy nem nagyon tudtam másra gondolni, csak arra, hogy beteg vagyok. Mivel én alapból nagyon család-centrikus vagyok és jött a Karácsony meg hasonlók, én meg még jó sokáig nem mehetek haza, gondolom ezek váltották ki belőlem a felfokozott reakciókat, és az volt az első nap, amikor igazán irigyeltem másokat, hogy de jó nekik, hogy egészségesek.

Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy én általánosságban nem úgy gondolok magamra, mint aki rákos, meg nem úgy kelek fel reggel, hogy egy újabb rákos napra ébredek :D. Viszont nem is úgy, mint aki egészséges. Ez egy nagyon fontos dolog, mert szerintem iszonyú fontos, hogy az ember elfogadja a helyzetét és mindent megtegyen érte, hogy jobb legyen, de ne ekörül forogjon minden gondolata. És itt egy "aranyszabály": a "rákmentes" hétköznapi rutint ugyanolyan fontos betartani, mint a kezelés rutinját.

Tehát itt nem arra gondolok, hogy az ember soha ne gondoljon arra hogy beteg, csak akkor, ha a kórházba megy, vagy tagadja meg magában vagy bármi. Hanem arra, hogy ebben az "új normálisban" úgy élje a napjait, hogy betartja a maga kis szabályait meg beveszi a gyógyszereit, és ami a legfontosabb, lefoglalja magát valami olyasmivel, amit szeret, és akkor nem a betegségen kattog az agya.

Az egyik legfontosabb dolog még a türelem. Legfőképpen saját magunkkal kell türelmesnek lennünk, amikor beleszokunk ebbe az új élethelyzetbe. Meg kell tanulni, hogy teljesen rendben van, ha 87565342 dolgot érzünk egyszerre, meg hogy rendben van, ha bőgünk, meg hogy teljesen normális, hogy félünk néha. El kell fogadni, hogy nem lehet tövig nyomni a gázpedált, egyrészt mert nem tudjuk, másrészt meg mert nem is érdemes. Ez egy maraton, nem pedig sprint. (Jézusom, micsoda klisé! De tényleg így van; sose volt még aktuálisabb).

Valamint az is nagyon fontos, hogy a körülöttünk lévő emberekkel is legyünk nagyon türelmesek, mert csak segíteni akarnak és mindent jó szándékkal csinálnak. Ha 100-szor kérdezik egy nap, hogy hogy vagyunk meg fáj-e valami, stb. akkor jusson eszünkbe, hogy nem direkt akarnak az agyunkra menni, hanem egyszerűen csak aggódnak értünk. Meg akkor se kapjunk agybajt, amikor a legszebb reggelt is beárnyékolják egy pillanatra, mikor megint hozzák azt a rohadt céklalevet, haha!

Viccet félretéve, tényleg borzasztó fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal meg a környezetünkkel is. Elvégre ők is elviselik, hogy néha 20 percig tart felvenni egy nadrágot, mielőtt sétálni megyünk.

EGYEDÜLLÉT

Amikor az ember beteg és mindenki segíteni akar neki, akkor az amúgy is beszűkült világ még kisebbnek érződik néha. Ezért is fontos, hogy egyedül is legyünk néha, meg időt szánjunk magunkra. Mindegy, hogy ez egy nyugodt 10 perc reggel a teraszon, vagy egy hosszú fürdő vagy néhány egyedül töltött óra, vagy a luxus, hogy nem vesszük fel a telefont néha, haha! A lényeg, hogy magunkkal is "randizzunk" egy rövidet egyszer-egyszer és valami olyat csináljunk, ami teljesen kikapcsol. Ez nyilván nagyon nehéz, főleg az elején, rászánni magunkat, hogy kicsit egyedül maradjunk a gondolatainkkal, de ugyanakkor több, mint szükségszerű. Meg kell tanulni kicsit önzőnek lenni, de nagyon vigyázzunk, hogy ne essünk át a ló túloldalára! B.Ú.É.K. mindenkinek, aki ezeket olvassa! :) Remélem, nem betegként/betegek hozzátartozójaként látogatjátok az oldalt; de ha mégis, akkor fel a fejjel; és ne felejtsétek el, nem vagytok egyedül!

B.Ú.É.K. mindenkinek, aki ezeket olvassa! :)

Remélem, nem betegként/betegek hozzátartozójaként látogatjátok az oldalt; de ha mégis, akkor fel a fejjel; és ne felejtsétek el, nem vagytok egyedül!

EMBERI REAKCIÓK + II. KEMOTERÁPIA - 2018.12.13.

II. KEMOTERÁPIA

A második kemoterápiás kezelésemet December 3-án kaptam volna, de aznap sajnos mégsem sikerült. Már említettem, hogy minden kezelés előtt van egy vérvétel, mivel nyomon kell követni a fehérvérsejtek számát, amik a kemó hatására pusztulnak. Mikor odamentem aznap, kiderült, hogy nekem ez a szám elég alacsony, így nem kaptam meg a löttyeimet, mert akkor még jobban lecsökkent volna a fehérvérsejtek száma, és akkor még érzékenyebb lettem volna minden fertőzésre. Úgyhogy aznap szépen hazamentem, illetve előtte a gyógyszertárba, hogy kiváltsam a nagy szurimat, amit 2 napig adni kellett, hogy termelődjenek tőle a fehérvérsejtek. Ezt a szurit is hasba adtam magamnak, csak ezt 45 fokban kellett, és több volt benne az anyag. Tehát maga az injekció adás része nem volt vészes, viszont ennek az anyagnak a mellékhatása a csontfájdalom, leginkább medence tájékon, ami nekem is előjött, de mivel csak 2 napig adtam és nem tovább, így nem volt olyan vészes.

Szóval utána 2 nap múlva visszamentem és December 5-én megkaptam a második koktélomat. Először megint vérvétel, aztán amikor annak az eredménye meglett, akkor hozzávetőlegesen 1,5 óra alatt lement az egész. Azért ilyen gyorsan, mert van benne egy anyag, ami 1,5 óra alatt le is bomlik; illetve az elsőt adják csak olyan lassan, mivel akkor kell hozzászoknia a szervezetnek a méreghez. Illetve az is tisztázódott, hogy a 4 anyagot csak 2 adagban kapom, mert a múltkor a 3. kis átlátszó folyadék, az csak egy mini sóodlat volt. Jó tudni, haha. Először megint a nagy fényvédett folyadékot kaptam meg, és a felénél feltették a pirosat, hogy az ne utoljára csöpögjön le, mert az viseli meg legjobban az ereket; aztán megint visszakaptam a fóliás szörnyet, és amikor lecsöpögött, haza is mehettem.

Egyébként egy olyan teremben kapom a kezelést, ahol 10+ szék és 2 db ágy van, mások is kapnak ott kemót meg mást, míg bent van az ember, illetve hozzátartozó nem mehet be. Tehát mindegy, ki jön velem, mindig a kis székre ülnek az ajtóval szemben, én meg a legtávolabbi sarokba, és ott látjuk egymást és a telefonon irkálunk. Illetve a szobában sajnos csak egyetlen nővér van (viszont előtte le a kalappal, mivel 3 ember munkáját végzi egyszerre) és ezért ha ő épp elrohan valahová, akkor reménykedni kell benne, hogy nem épp akkor kell hányni, vagy nem akkor kezd el az ember karja irdatlanul fájni, mint ahogy nekem volt. :) :) :) :)

MELLÉKHATÁSOK ÉS TIPPEK

A második kezelés előtt-alatt-után NAGYON SOK VIZET ITTAM, kb. olyan 4,5-5 litert aznap, és ennek köszönhetően szinte meg sem éreztem az egészet, hozzávetőlegesen olyan 2 napig. Biztos úgy látszik, hogy nekem ez a vízivós dolog valami vesszőparipám, de nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy akkor is igyunk aznap, ha nem esik jól. Nekem ez borzalmasan sokat segített, aznap és azután is rendesen tudtam enni-inni és ezért nem volt soha komoly rosszullétem. Illetve a hányáscsillapító, amit kezelés előtt be kell venni, otthon is használható az első 2-3 napban, napi 2x-es adagolással, de csak kemós hányinger csillapítására. És a másodiknál nekem ez is hatni látszott. A 3. naptól viszont annyi kéretlen tünetet kaptam, ami még nekem is sok volt.

Szerdán délelőtt kaptam a kezelést, és péntek estére már beigazolódott a gyanúm. Túl szép, hogy igaz legyen, hogy nem lesz semmi komoly tünetem. :D Az első után, amikor a nagyon szenvedős napok elmúltak, kirobbanó formában voltam. Ezzel szemben most megint nagyon hamar merül az elem, meg nem is bírom olyan nagyon a strapát, de ez még nem is lett volna annyira nagy meglepetés. Az már viszont inkább, hogy a számban és a nyelvemben idegfájdalmak jelentkeztek. Először csak egy kicsit éreztem, aztán 2 napig még a vízivás is olyan fájdalmas procedúra volt, hogy szinte el sem hittem. Olyan fájdalmat kell elképzelni, mikor az ember egy irdatlan nagyot ásít, összefut a nyál a szájában és a nyelve alatt tűszúrás szerű fájást tapasztal. Na, olyan érzés volt ez is, csak sokkal intenzívebb, és majdnemhogy állandó. Ha ettem, vagy ittam, akkor is éreztem. Sőt, ivásnál éreztem csak igazán. Viszont engem ez sem tartott vissza, és mivel én állandóan éhes vagyok, végig zabáltam ezeket a napokat is. :D :D Illetve a nyálkahártyám is megsérült/az ínyem is érzékeny lett sajnos, de ez csak 1-2 napig tartott, szerencsére.

TIPP:

Nekem ez a tünet nem volt idegen, mert olvastam már erről másoknál, meg egy brit nőcit meg is kérdeztem külön, és ő (meg még sokan mások) ajánlják a jégkrémek/jégkockák szopogatását, kezelés alatt meg után is. Illetve utána lehet kérdezni antibiotikumos szájvizeknek a gyógyszertárban, ha valakit ez a tünet fokozottan kínoz. Fogínyvérzésre én kamillateát használtam, mert ilyenkor nem ajánlatos ecsetelőkkel meg szájvízekkel próbálkozni, mert azok maró hatásúak.

Ezen kívül érfájdalmakkal is szembe kell néznem a kezelés napja óta. Mivel a kemoterápia elég rendesen megviseli az ereket (megvastagodnak az érfalak, bebarnulnak az erek), ezért megkérdeztem a nővérkét, hogy mit ajánlanak ilyen esetekre. Azt mondta, a fekete nadálytő kenőcsről nagyon jó véleménnyel vannak a betegek, úgyhogy vettem is. Viszont nekem többet ártott, mint használt. Nekem a kezelés alatt is végig fájt a karom, ahová a branült kaptam és onnan fölfelé, és ezért végig simogattam, amíg csöpögött az anyag, mert nekem az segített csak, hiába kaptam rá jégzselét előtte. Szóval kentem ezzel a fekete nadálytővel, mert ahová a branült kaptam, meg fentebb a hajlatomban is szúró fájdalmaim voltak. Mivel nem használt, és egyik reggel már szinte elviselhetetlenül fájt már az egész bal karom, megkérdeztem a kezelőorvost, és ő a Lioton gélt ajánlotta, hogy azzal kenegessem. Vettem is, meg kentem is, de annyira nem volt hatásos az sem, de a másiknál mindenképp hatékonyabbnak bizonyult valamivel. Máshol egyébként nem igazán fájtak az ereim, egyszer-kétszer éreztem a jobb karomban egy kis szúrást vagy a mellkasomnál, de a bal kezemben tapasztalt fájdalomhoz képest az semmi sem volt.

TIPP:

Nos, itt csak a Lioton gélt, vagy a fekete nadálytőt tudom leginkább mondani; érdemes kipróbálni mindkettőt, hátha valamelyik tényleg beválik. Illetve a meleg vizes borogatást. Vannak ezek a szilikonból készült kulacs szerűségek, amikbe ha forró vizet tölt az ember, az megtartja a hőt; na az hatásos lehet például. És persze a bőséges folyadék fogyasztás itt is.

Csak hogy gyarapodjon a sor, volt még csontfájdalmam is. Nekem az az első után is volt, a bal térdem alatt a lábszáramban és eme jó szokását meg is őrizte az a csont a második kezelés utánra is. Illetve a kezelés napján és az utána következő napban a medencecsontom is fájt néha, de az a fehérvérsejtes injekció hatására jelentkezett, nem a kemó miatt. Meg egyszer annyira fájt egy fél napig a jobb vállam, hogy egy poharat alig tudtam megemelni, haha.

TIPP: 

Passz. ¯\_(ツ)_/¯ Ha az embernek a csontja fáj, arra nem igazán hat semmi. Esetleg a keserűsós fürdőt tudom ajánlani. Illetve hallottunk már olyat is, hogy hatásos a Claritin (igen, amelyik allergiára van), mert antihisztamin-hatású gyógyszer. Ezt még személy szerint nem próbáltam, de a következőnél ki fogom.

Fontos még megjegyezni, hogy a kemó anyagai a gyomrot is megviselik (ezért keresem én is a legjobb gyomorvédőt), meg emésztési zavarokat okozhatnak, ezért fontos sok-sok folyadékot fogyasztani meg rostosat enni + mindig lúgosítani, ugye.

A hajam még mindig megvan, pedig már fel voltam készülve, hogy elvesztem, mert általában a 2. kemó után kihullik, de én szerencsére nyertem még egy pár hetet.

A mellkasomban voltak még szúró fájdalmak egyébként, meg a szemem alatt lettek olyan karikák, mint akinek jól bepancsoltak egyet.

REAKCIÓK

Az emberek, szerintem, úgy általánosságban képtelenek "normálisan" reagálni arra, ha valaki beteg. Kezdhetném a bámulás vs. szemlesütés szituációval (ez az egyik kedvencem), mivel két fajta ember létezik: vannak azok, akik ha beteget vagy korlátozott képességűt látnak (maszkos, sánta, tolószékes, végtaghiányos, stb.) akkor egyszerűen nem néznek oda, de ezt valahogy olyan furcsa, feltűnő módon csinálják. Illetve vannak azok, akik meg olyan szinten bámulnak, hogy már én érzem kellemetlenül magam helyettük. Ezeknek az embereknek egyszerűen a szemükbe nézek/utánuk fordulok és akkor abbahagyják. Általában. :D :D Meg azt is imádom, hogy egyes emberek azt hiszik, fertőző vagyok, és elmennek a közelemből. :D Más helyzetekben viszont az ellenkezőjét tapasztaltam, és innen üzennék a néninek, aki a minap a bevásárlóközpontban olyan szinten tolta rám a bevásárlókocsit, hogy a számon jött ki, hogy attól nem fog hamarabb sorra kerülni, ha kilök maga elől, mert nekem is fizetnem kell. :D Meg annak a bácsinak is szeretnék üzenni, aki a tömött villamoson nem engedett engem és a barátnőmet kapaszkodni, mert neki volt dőlve az egyetlen kapaszkodási lehetőségnek és sem lökdösésre, sem szóra nem engedett helyhez jutni minket, hogy **************** és hogy utólag is köszi. :) :) :) Itt jegyezném meg, hogy eddig sem volt a kedvencem a tömegközlekedés, de mivel nincs autóm, meg nem tudom megfizetni, hogy mindenhová taxival menjek, az egészségemet kockáztatva felszállok arra a nyamvadt villamosra, mert nekem is kell helyekre járnom, boltba, postára meg stb., és hihetetlennek tartom, hogy még én érzem magam kellemetlenül egyes emberek viselkedése miatt. Illetve a számomra legfelháborítóbb eddig az volt, amikor a zebrán át mertem menni, és egy száguldó sofőr lelassított (megtisztelve érzem magam, hogy nem lettem aznap este elgázolva, köszönöm utólag is), majd rám villogott, hogy ugyancsak HALADJAK MÁR és menjek az útjából, és amint tudott, száguldott tovább. Persze ezeket az inzultációkat a nap végén elengedi az ember, mert ki nem szarja le, de azért valahol mégis mélységesen felháborító, és bárcsak azt mondhatnám, hogy csak felnagyítom ezeket a dolgokat; de sajnos nem így van és ezt azok tudják igazolni, akik mellettem vannak ezekben a helyzetekben. Az ember amúgy is érzékenyebb lesz ilyen hülyeségekre, ha beteg meg sebezhető, de én egészségesen is elszomorítónak tartottam, hogy mennyire hiányzik a minimális empátia meg odafigyelés a legtöbb emberből.
De hogy valami pozitívval zárjam ezt az egészet, szeretném elmondani, hogy amióta elkezdtem és megosztottam ezt a blogot, pozitívan is csalódtam az emberekben. Megannyi üzenetet kaptam, jókívánságokkal, hasznos tanácsokkal, az enyémhez hasonló történetekkel. Ez nagyon sokat jelent nekem. Néha egyszerűnek tűnhet ez az egész, hogy én itt írogatok meg segíteni próbálok másoknak. Viszont nekem egy igen nagy feladat volt az, hogy kilépjek a komfortzónámból ahhoz, hogy később másoknak ez az egész segítségül szolgáljon. De amint a mellékelt ábra mutatja, teljesen megérte. Azóta találkoztam már olyannal, akit a blog miatt ismertem meg és már sikeresen megküzdött ezzel a betegséggel. Kaptam tippeket, tanácsokat, adományokat, Magyarországról és külföldről is amiket itt is szeretnék nagyon megköszönni. És ugye elsősorban annak a maréknyi embernek tartozom a legnagyobb hálával, akik mellettem vannak, segítenek és végigkísérnek ezen az úton. Szerencsés vagyok, hogy vannak nekem.

I. KEMOTERÁPIA + STÁDIUM - 2018.12.02.

AZ ELSŐ KEZELÉS

Az első kemót 2018. November 19-én kaptam meg; aztán addig halogattam, hogy írjak róla, hogy holnap már kapom is a következőt, mert eltelt 2 hét. Mivel a kemó mindenkire másképp hat, ezért nem tudtam, hogy mire számítsak az elsőnél. Bár ilyenkor csak a láz jellemző, én már minden lehetséges mellékhatást elképzeltem előre; és mivel sokáig várakoztam, hogy megkapjam a várva-várt koktélt, mire megkaptam, kicsit be is voltam már rezelve. A kezelés előtt megmérték hány cm vagyok, hány kg, stb. Ez feltételezem a többi előtt nem történik meg; vérvétel viszont mindegyik előtt van. Ez azért kell, mert a fehérvérsejtek számát nyomon kell követni a kezelés alatt végig. Ezen kívül kaptam még 2 papírt, amiket aláírattak velem. Az egyik magáról a kemóról szólt, meg röviden a mellékhatásokról, a másik a vérátömlesztésről (beleegyezek-e, adhatnak-e, ha kell). Ezek beleegyező nyitatkozatok voltak; elolvastam, aláírtam és kész. Illetve kitöltöttem egy másik papírt arról, hogy kit kell értesíteni, ha kórházba kerülnék hirtelen és egyebek, valamint egy olyat, amin mindenféle tünetek közül kellett kipipálni azokat, amiket tapasztalok/tapasztaltam magamon, meg hogy van-e valamilyen gyógyszerallergiám és hasonlók. Aztán hányáscsillapítót kaptam intravénásan.

Mivel ez a szer órákig csöpög az emberbe, fontos, hogy ne legyen senki olyan buta, mint én és ne kérje hajlatba a branült, mert akkor nem fog tudni elmenni a kezelés alatt a mosdóba. Kérjük inkább kézfejbe. Iszonyú fontos, hogy nagyon sok vizet igyunk előtte-alatta-utána!! Nos, én ezt sem tettem meg, haha! Pedig ez nagyon fontos, mivel a bőséges folyadék fogyasztás segíti a szerek áramlását a vérben és azok későbbi kiürülését is. Én a következő kezelés előtt nagyon sokat fogok inni, illetve alatta is minden fél órában egy kis pohárral, hátha ez a javamra válik a kezelés utáni napokban. Elvileg az első kezelés után bent tartják az embert, hátha esetleg felmegy a láza; viszont én meg lettem kínálva a lehetőséggel, hogy hazamehetek és ha baj van, menjünk vissza az ügyeletre, ugyanoda. Végül éltem a lehetőséggel, mivel a kórházban sem csodaszert használnak a lázra, hanem Algopyrint.

Maga a kemó nekem 4 anyagból áll, ami hozzávetőlegesen 3 óra alatt csöpög le. Először kapok egy nagyot, ami be van fóliázva, mert fényvédett, ez kb. 500ml lehet, narancssárga színű és majdnem 2 óra, amíg lecsöpög. Aztán kapok egy annál kisebb, kb. fele akkora piros folyadékot, végül egy kicsike átlátszót és ezek egyenként olyan fél óra alatt csöpögnek le. Nagyon jó, ha valaki elkíséri az embert ilyenkor, mert lelkileg is megkönnyíti a dolgot, meg hamarabb elszáll az idő. Illetve nem árt, ha viszünk magunkkal egy könyvet, vagy keresztrejtvényt vagy ha telefonon van valami, amivel lefoglalhatjuk magunkat, mert az is sokat segít. Szóval én végül saját felelősségre hazamentem, mikor lecsöpögtek ezek a szerek, és itthon kb. 1,5-2 óránként felkeltünk éjszaka, hogy megmérjük a lázamat. Még a kórházban kaptam intravénásan egy adag Algopyrint, mert hőemelkedésem lett, de aztán a gyógyszer le is húzta és szerencsére egész este nem volt lázam. Másnap reggel vissza kellett mennem (mivel előző este saját felelősségre hazajöttem, ugye). Megvolt a vizeletminta, kaptam egy fehér bogyót, amit már előző nap is beszedettek velem, és amiről utólag megtudtam, hogy az hugysav csökkentő, és hogy ezt végig szendi kell majd a kezelés alatt, mivel ez segít, hogy a már szétbombázott rákos sejtek ne rakódjanak le a szervezetben, miközben kiürülnek. Aztán aznap reggel még visszakaptam a papírjaimat, felírták nekem receptre a hányinger csillapítót és ezt a hugysav csökkentőt, és haza is mehettem. Az igazi móka ezután kezdődött!

ROSSZULLÉT

Itt fontos megjegyezni, hogy a kezelésre mindeki másképp reagál. Nekem a kemó utáni első 2 nap volt a legrosszabb. A 3. már egész tűrhető volt és utána szinte kirobbanó formába kerültem. A kezelés másnapján reggel még egész rendben voltam, aztán borzalmasan kimerült lettem, meg étvágytalan is és hányingerem volt. Semmi mást nem tudtam megenni, csak a meggyes rétest, haha! Abból is egyet, és az is fél napos procedúra volt, mert kb. minden harapás után aludtam 2 órát. Aztán este tudtam enni kicsit laktatóbb kaját is. Egész nap és egész éjjel hányingerem volt és egy tállal voltam összebújva, biztos, ami biztos. Aztán a következő nap még mindig szörnyű fáradt voltam és étvágytalan. A 3. nap már elviselhetőbb volt, tudtam enni és inni viszonylag rendesen, de még mindig volt egy kis hányingerem; az a fajta, ami az első napokban, amikor gombócot éreztem a torkomban. Illetve én a szagokra is borzalmasan érzékeny lettem és ez kezelés után szinte végig megmaradt. Sosem felejtem el, mikor kivettem egy frissen mosott zoknit a fiókból és majdnem elhánytam magam! :D :D :D Szóval az első 3 nap után szépen lassan visszatért az erőm és a hétvégére egyszerűen valami hihetetlen energikus lettem, olyan, mint amilyen már kb 6 hete nem voltam. Nagyon fontos megjegyeznem, hogy én a kezelés utáni 2-3 napban, amikor nagyon rosszul voltam, egy kicsit akkor is sétáltam minden nap, hogy az erőm ne hagyjon el és a trombózis esélye is csökkenjen.

Ide még annyit, hogy a hajam nem hullott ki az első után, de azért én minden 5. percben mániákusan néztem, hogy hullik-e már. :D :D :D

MIRE KELL FIGYELNI KEZELÉS UTÁN?

Ilyenkor legalább 48 óráig nagyon kell figyelni arra, hogy az, aki kapja a kemót, ne ártson a környezetének. Tehát érdemes kijelölni egy külön ágyneműt, amit kezelés után használunk (lehetőleg fehéret, hogy lehessen magas hőfokon mosni), illetve a ruhákat, amiket a kezelés utáni 2-3 napban hordunk egy külön szemetes zsákba, vagy légmentes szennyesládába dobni, utána magas hőfokon kimosni, kivasalni. Ez azért fontos, mert amikor kezelés után izzadunk (ébren vagy alvás közben, az mindegy), akkor a mérget is kiizzadjuk magunkból és az ártalmas azok számára, akik egészégesek. Tehát ne keverjük a saját szennyesünket a családéval 2-3 (inkább 3) napig és használjunk kezelés után külön ágyneműt. Mi pl. a lepedőm alá szoktunk még 1-2 lepedőt rakni, hogy az ágyba se kerüljön semmi méreg még véletlenül sem. Illetve ha wc-re megyünk, akkor csukott tetővel húzzuk le azt és lehetőleg 2-szer, mielőtt más is használja utánunk a trónt. Ha fürdünk/tusolunk, öblítsük ki valamilyen fertőtlenítővel a kádat magunk után! Ezen kívül én eldobható evőeszközökkel eszek, eldobható tányérokból, tálakból; és eldobható poharakból iszok, hogy ne szennyezzem be azokat, amiket minden nap használunk. Illetve azt a fogkefét, amit kezelés után használok, kidobom. Tehát minden 2 hétben új fogkefét veszek elő. Szóval ilyenkor 2-3 napig rettentő veszélyesek vagyunk, mindenki kerüljön! :D :D Utána ez természetesen elmúlik és 1,5 hétig visszatérhetünk a megszokott dolgokhoz. Itt fontos megjegyeznem, hogy ezt nem mindenki csinálja így, de szerintem később kifizetődő, ha az ember ilyenkor extra elővigyázatos; és mi másoktól tanultuk ezeket a tippeket, akik tapasztaltabbak ebben a témában. És ugye mondani sem kell, hogy otthon minden nagyon tiszta legyen körülöttünk, meg az antibacis termékek és a kézfertőtlenítők legyenek a legjobb barátaink.

Ami az utcára menést illeti, én maszkokat hordok és gumikesztyűt. Van olyan szerencsém, hogy egy nagyon kedves emberke megajándékozott rengeteg színes maszkkal (és kesztyűvel is), amik nem csak jól néznek ki, de vastagabbak is, mint a gyógyszertári maszk, így jobban szűrik a belélegzett levegőt. Illetve én alapból fázós vagyok, meg pl. kezelés után általában mindenki fázik, és így én bármikor, ha utcára megyek, nagyon rétegesen öltözködök. 

PRAKTIKÁK

Kezelés után otthon lehet a hányingert és a lázat is csillapítani. Nekem a sima hányinger elleni gyógyszer nem hatott semmit; úgyhogy utána már nem is vettem be, csak vártam a megkönnyebbülést; ami nem érkezett meg végül. Haha! De lehet, hogy másnak beválik a gyógyszer. Ezen kívül a gyömbér magában, vagy vízben főzve hatásos lehet. Vagy hányunk egyet, ha szerencsések vagyunk. :D Számomra a borzalmasan zavaró dolog kemó után a szagokra való érzékenység, mert az csak fokozza a hányingert. Szóval érdemes olyan öblítőt venni, aminek nagyon enyhe az illata. Mi pl. antibacisat szoktunk venni (DM-ben, Rossmannban is van) és annak csak egy pici illata van. Mindent azzal mosunk és így nem irritálnak már a ruhák, meg az ágynemű, ha kezelés után belebújok. Ugyanez vonatkozik a tusfürdőre, samponra, testápolóra. Én kifejezetten olyanokat kerestem, amiben nincsen parfüm, csak természetes olajok, vagy esetleg még az sem. A babáknak gyártott termékek között lehet ilyeneket találni, vagy pl a Nature Box termékcsalád tusfürdői nagyon jók; de a Dove-nak is van egy testápolója, ami nagyon jól hidratál és szinte semmi illata nincs (ezt is a babás termékek között kell keresni).

Embere válogatja, de én kezelés után (meg amióta beteg lettem) nagyon rászoktam a fürdésre; pedig régen nem voltam odáig érte. És ha már fürdés, akkor összekötöm a kellemeset a hasznossal. Már máskor is írtam a szódabikarbónáról, meg hogy milyen jól lúgosít és hogy bártan fürödjünk benne. Kb. egy 2-3 decis bögrével szoktam a fürdővízbe szórni, és adok hozzá valami babafürdetőt, vagy más enyhe illatú tusfürdőt (és ha valaki bírja, akkor egy kis természetes illóolajat is lehet; levendula, borsmenta, stb.) és kb 30-40 percet ázok benne. A másik fajta fürdő a keserűsós; ezt ajánlom, ha valakinek kezelés után fájnak a csontjai. Nagy, vödrös kiszerelésben sajnos nem lehet kapni a keserűsót (más néven magnézium-szulfát), csak ilyen kicsi papírtasakokban. Én 3 tasakkal szoktam forró vízbe tenni, utána kb. negyed óráig hagyni kell, hadd oldódjon fel rendesen, és utána 20-30 percig ázni benne. Ehhez is lehet adni valamilyen kis illatanyagot. 

Ami az étkezést illeti kezelés után, én azt mondom, hogy azt együnk, ami jólesik! Nekem van ez a nem túl szigorú diétám, amit nem szeretek megtörni, de a kezelés után ez annyira nem érdekelt, hogy el sem tudom mondani. Abban a 2-3 napban örültem, hogyha tudtam enni és lent is maradt, amit megettem. Szóval én pl. meggyes rétest kívántam az első nap, meg krumplit, almát; aztán szinte csak ropit ettem, meg mindent csípősen ettem volna, ha lehet; de ez annyira ember függő, hogy nem is pazarlom rá a szavakat. Tehát még ha valaki diétázik is, kezelés után azt egyen, ami jólesik, meg ami lent marad! Ezt úgyis mindenki magának tapasztalja ki, aki hasonló cipőben jár.

STÁDIUM

A Hodgkin stádiumairól röviden: 

I. stádium - Egy nyirokcsomó régió vagy egy nyirokcsomón kívüli terület érintettsége.

II. stádium - Két vagy több nyirokcsomó érintettsége a rekeszizom azonos oldalán.

III. stádium - Két vagy több érintett nyirokcsomó a rekeszizom mindkét oldalán vagy nyirokcsomón kívüli területek és nyirokcsomók egyidejű érintettsége a rekeszizom mindkét oldalán. 

IV. stádium - Szóródott betegség egy vagy több nyirokcsomón kívüli szervben (bőr, máj, tüdő, csontvelő, csont, mellhártya, lép) nyirokcsomó érintettséggel vagy anélkül. (https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/hodgkin-kor/276) 

November 15-én voltam PET CT vizsgálaton, és kicsivel több, mint egy héttel később végre megtudtam, hogy milyen stádiumban vagyok. Részemről én a II.-esben reménykedtem, de nem éltem bele magam. 

Én IV.-es vagyok. Nekem van daganat a mellkasomban mindkét oldalt, egyik oldalt halmozottan, és a csontomban is van. Ez azt jelenti, hogy számomra 6 kör kezelést terveznek. Ami annyit takar, hogy 1 kör 2 kezelésből áll, tehát nekem összesen 12 van betervezve. Ha a kemoterápia nem hat, akkor őssejt transzplantációt végeznek. Tehát életemben nem kívántam még ennyire semmit, minthogy hasson a kemó; még a zsiráfot sem kívántam ennyire óvodás koromban, mikor azt akartam ajándékba! :D 

A jó hír az, hogy a duzzanatok a kulcscsontom fölött-alatt és a hónaljamban, meg a nyakamban összementek, alig érezni őket. Szóval most a kemoterápia nagyon jó barátom lett; remélem így is marad és tavasszal elválunk egymástól.

FOGORVOS

Nagyon fontos, hogyha kemó előtt állunk és tudjuk, hogy fogászati problémáink vannak, mindenképp a KEMÓ ELŐTT menjünk el fogorvoshoz. Ha nincs problémánk, akkor is érdemes elmenni előtte megnézetni, hogy minden rendben van-e. Ez azért nagyon ajánlott, mert ha kemoterápiás kezelés alatt elmegyünk fogorvoshoz, mondjuk egy sima fogtömésre és véletlenül megsérül a fogíny, akkor a kemó anyagai a szájba beszivárogva szétroncsolják a szájnyálkahártyát. Tehát mondani sem kell, hogy a foghúzás kemoterápia alatt tilos, bármennyire fáj is esetleg a fogunk. Ha valaki Debrecenben van és hasonló helyzetben találja magát, én Kökényesi Viktort ajánlom. Bármi problémám volt, mindig hozzá jártam, mert nagyon kedves, precíz munkát végez és reális áron dolgozik. Amikor az első kezelés előtt felhívtam, akkor is szorított nekem helyet és soron kívül ellátott. A fogainkra egyébként is nagyon-nagyon vigyázzunk; ne maradjon el a rendszeres fogmosás, ha kell fogselymezzünk, stb.! Kemó alatt meg különösen figyeljünk oda ezekre; akkor is ha rohadt fáradtak vagyunk és úgy érezzük, hogy nincs erőnk este kikelni az ágyból és fogat mosni, mielőtt jön az álommanó. Az Elmexnek van egy gélje, amit lehet gyógyszertárakban kapni, nekem ezt a barátnőm találta. Egy héten egyszer alaposan fogat kell vele mosni és a fogzománc fokozott védelmét segít biztosítani.

Tehát mindenképp menjünk el a rettegett fogorvoshoz, mielőtt elkezdődik a kemó, hogy úgy menjünk neki a kezelésnek, hogy dentál ügyileg is rendben vagyunk!

ÉRZELMEK

Akár hozzátartozók, akár betegek vagyunk, ha valakit ilyennel diagnosztizálnak, az mindenkinek egy hatalmas pofon az élettől; ez nyilván egyértelmű. Ilyenkor soha ne felejtsük el, hogy egy ilyen és ekkora csapást mindenki másképp és más időintervallum alatt dolgoz fel. Adjunk tehát egymásnak és magunknak is időt és türelmet; viszont arra is ügyeljünk, hogy bármennyire padlóra nyom bennünket a dolog, muszáj összeszednünk magunkat, felfegyverkezni és mindig csak előre, előre, előre!!! Ilyenkor a beteg mögött álló támogató közösségnek (család, barátok) hatalmas ereje és felelőssége van.

Én nyilván nem tudok egy szülő/barát/rokon szemszögéből írni erről, ez egyértelmű. Viszont látom a körülöttem lévő embereken a hihetetlen mértékű szeretetet, a sokszor elfolytott aggodalmat, a kétségeket, és megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy nekik ez milyen kurva nehéz lehet. Viszont borzalmasan büszke vagyok mind a családomra, mind pedig arra a baráti körre, aki mögöttem áll és támogat, főz, mos, takarít rám, nevettet és képes elterelni a figyelmem a betegségről még a rosszabb napjaimon is. Kincset érnek!! Megtartom mindegyikőjüket, haha!

„Beteg” szemszögből én személy szerint annyit tudok mondani, hogy várom, hogy engem mikor vág igazán nagyon pofán az egész. Én másképp érzékelem az orvoshoz járkálást, a várakozást, a fizikai válatozásokot, amiken átmentem az elmúlt másfél hónap alatt. Ez gyakran megesik az emberrel ilyenkor, hogy annyria elsodorják az események, és valahol a történet közepén jut el arra pontra, amin a körülötte lévők az elején átestek. Ha valahol belegondolunk, ennek talán így kell lennie az egyensúly megtartása miatt. Az elején a beteg vígasztalja a többieket, utána fordítva, haha. Persze, az is előfordulhat, hogy valaki olyan terminátor alkat, hogy úgy keresztülviszi magát az egész betegségen, hogy szinte meg sem kottyan neki. Ki tudja?

Borzasztóan fontos viszont, hogy ne eresszünk le és ne adjuk fel!!! Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne sírjon az ember, meg nyomja el a szar napjait. A-a!! Én pl. az elején annyira a dolgok tetején voltam, hogy azt kivéve, mikor az első röntgenen rám hozták a frászt, utána napokig nem sírtam, le sem törtem egy pillanatra. Utána nyilván rájöttem, hogy ha bőgök egy jó nagyot, akkor sokkal jobban fogom magam érezni utána; meg hadd jöjjön ki, aminek ki kell jönnie. Sírtam én is úgy, hogy senki nem látta, meg sírtam a szüleimet ölelve, orvosnál is, meg fürdőkádban is bőgtem, hogy majd nem lesz hajam meg hogy fél évig nem tudok hazamenni, mert nem lehetek a kutyáim közelében meg stb. Hadd szóljon!!! Ami a csövön kifér, olyankor! Sokkal jobb utána venni egy nagy levegőt és visszatérni az „én a szart is kiverem ebből a betegségből!!!” habitushoz, ami nekem eddig nagyon bevált, haha!

Összességében nekem ehhez annyi hozzáfűzni valóm van, hogy ha valaki a rákkal küzd, akkor ne az legyen a cél, hogy utána azt mondhassa, hogy túlélte a rákot; mert ezen az utazáson nem lehet csukott szemmel, zárt elmével áthaladni. Hanem hogy elmondhassa azt, hogy LEGYŐZTE, megélte, átment rajta és kiütötte, eltaposta, megalázta, elűzte és hogy visszatekintve kijelenthesse, hogy megérte még a legborzalmasabb, legkeményebb napokban is hihetetlenül erősnek lenni és kitartani, mert tőle egy ilyen kis semmiség nem veheti el az életet és annak összes örömét, mert az neki mind jár!!!! Mert rohadtul megérdemli és kész. 

DIAGNÓZIS ÉS ELŐZMÉNYEK - 2018.11.10.

Ezalatt az időintervallum alatt (Október eleje - November eleje) a következő változások mentek végbe a kis testemben:

- elvesztettem az erőm jelentős százalékát, örülök, ha tudok egy kicsit sétálni minden nap, de a séta után gyakran nagyon elfáradok és felmegy a testhőm; muszáj lefeküdnöm pihenni egy jó nagyot

- az alapból kicsike, tompa mellkasi fájdalmam nőtt és nőtt; jobb oldalt erősödött és átkúszott a bal oldalra is, aztán egy elefánt ült a mellkasomon szinte egész nap

- a betegség előtt a gerincem felső része borzalmasan fájt, ez mostanában újra visszatért

- a jobb hónaljamban először egy kicsi csomó jelent meg, aztán szintén jobb oldalt a hónaljam alatt az odalamnál egy nagyobb pukli/gumó

- ezért ha a kettő összeér, az nem egy kellemes dolog :D

- a jobb kulcscsontom felett-alatt nőtt egy tojás nagyságú gumó, ami azóta nagyobb lett (ezt szúrták meg műtét előtt, de sajnos csak izmot találtak el, mert nagyon mélyen van a kis rohadék :)); ez a gumó eleinte nem fájt, de most már szokott

- estére mindig erősödnek a fájdalmak, főleg mindkét hónaljban és a tüdőben

- a betegség egyik tünete, hogy éjszaka izzad az ember, és ezt az izzadást nem úgy kell érteni, hogy gyöngyözik a homlok, hanem a "nyakon öntöttek egy vödör vízzel" fajta izzadás, amire éjjel felébred az ember és ruhát cserél, takarót, párnát, lepedőt kell fordítani, és megpróbálni visszaaludni

- a műtéti hegem alatt is megjelent egy pukli/gumó, mintha megdagadt volna a pajzsmirigyem

+ Október eleje óta szigorú diétára álltam át, mivel a daganatos betegeknek ez egyébként is erősen ajánlott. Ez annyit jelent, hogy nem eszek cukrot, alig viszek be szénhidrátot és annál több proteint, fehérjét, sok-sok zöldgéget és gyümölcsöt fogyasztok. 75328957328 féle vitamint is szedtem, de a hematológus tanácsára ezzel leálltam. Illetve fontos megemlíteni, hogy a rákos sejtek nem szeretik a lúgos közeget, tehát lúgosítani kell! Szódabikarbóna, gyömbér, cékla, gránátalma, stb. Erről később bővebben beszámolok majd. :)

EXTRABIO VEGA-VEGÁN ALACSONYSZÉNHIDRÁTOS CUKORMENTES ÉTREND

FONTOS: ez az étrend nem egy általános séma daganatos betegek részére! Mindig konzultáljunk az orvossal és ahhoz mérten állítsunk fel magunknak egy étrendet.

Ebben a bejegyzésben a saját étrendemről szeretnék írni egy kicsit. Amikor kiderült, hogy szinte teljesen biztos, hogy limfómám van, átálltam egy viszonylag szigorú étrendre. Nem ettem cukrot, minél kevesebb szénhidrátot (semmi krumpli, tészta, rizs vagy fehér kenyér), sok zöldség, gyümölcs, semmi vörös hús, csak pipi és sok fehérje; és tejből is a laktózmenteset választottam. Ezen kívül nagyon sok étrendkiegészítőt szedtem (gombás, céklás vitaminokat, C, D vitamint és más komplex vitaminos készítményeket is). DE, utána megtudtam, hogy ezek nem igazán ajánlott szedni, mert ezzel nem csak az egészséges sejteket tápláljuk még jobban, hanem a rákos sejteket is! 

Tehát én a következőt csinálom:

Nekem azt mondta a dokim, hogy nincs nagyon szigorú megkötés az étrendet illetően, de nyers hús és olyan nyers zöldségek, gyümölcsök mint pl. a répa vagy eper, amik közvetlen érintkeznek a táptalajjal és nem tudjuk lemosni róla a káros anyagokat, ezek tiltottak.

Viszont én személy szerint próbálok minél kevesebb pontenciálisan káros anyagot bevinni, ezért a következőképpen csinálom:

CUKOR

Én alapból alig ettem cukrot és ezután is próbálom a lehető legkisebb mennyiséget bevinni (kivéve persze a gyümölcscukrot és az esetleges kis mennyiséget bizonyos termékekből). Az, hogy a cukor eteti a rákot, nem teljesen egy tévhit. A rák mindenből táplálkozik, amit a beteg megeszik, de a cukrot IMÁDJA a kis szemét, ezért adnak pl. a PET ct előtt olyan kontraszt anyagot, amiben cukor van. Próbáljunk tehát teljesen cukormentesíteni! Én a kávémat is ritkán ízesítem, mióta megtudtam, hogy beteg vagyok. Viszont, ha édesen kívánom, akkor Eritrit-et teszek bele; ez kb. olyan, mint a Stevia, csak nem olyan rossz az íze. :D És nagyon-nagyon ritkán megengedek magamnak egy kocka barna cukrot. :D

SZÉNHIDRÁT

Továbbra sem nagyon eszem rizst és tésztát, ha eszek, akkor teljes kiőrlésűt választok. Viszont én személy szerint nagyon megszerettem a bulgurt és a couscous-t is, mert finomak és bár van bennük szénhidrát, egészségesebbek, mint a rizs/tészta és ha valaki érzékeny a szénhidrátra és puffad tőle, ezek nem okoznak kellemetlenséget. Kenyérből csak tejles kiőrlésűt eszek (rozs kenyeret pl.) vagy olyat, amit anyukám készít otthon, szintén teljes kiőrlésű/bio alapanyagokból. Lehet kapni előre csomagolt bio kenyereket is, azok sem olyan rosszak. Igazából a lényeg az, hogy ne fehér kenyér legyen. Nekem nagy szerencsém van, mert anyagilag sem megyek csődbe a kenyér biznisz miatt, mivel alig eszek kenyeret. :D :D Viszont, ha valaki nagyon szereti/sokat szokott enni belőle, akkor én a házi megoldást ajánlom, mert úgy olcsóbban jön ki. Nagyon sok recept van a neten, érdemes kísérletezni; előbb-utóbb úgyis meglesz a legjobb. A krumplit nagyon szeretem és a diéta elején nem ettem, de most már szoktam néha; bár a krumpli is közvetlen a földből veszi fel a tápanyagokat, tehát azt se rágcsáljuk nyersen! :D

HÚSOK

Vörös húsokat csak mértékkel szabad fogyasztani, ha valakinek daganatos betegsége van. Én egyáltalán nem eszem disznót és marhát sem, amióta még jobban odafigyelek az étkezésemre, de nem is érint meg nagyon a dolog, mert amúgy is a csirke a kedvencem. Mell/comb/szárny, jöhet mindegyik, leginkább sütve szoktam őket fogyasztani, bár a főtt kaja alapból sokkal egészségesebb, mint a sült, tehát EJNYE. A hús mellé bulgurt vagy couscous-t szoktam enni, az utóbbit általában zöldségekkel keverve. És ha megunja őket az ember (nagyon hamar meg lehet), akkor a párolt/sült zöldségeket ajánlom, vagy a krumplipürét/spenótpürét/barna rizst, stb.

ZÖLDSÉGES ÉS GYÜMÖLCSÖK

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nincs olyan zöldség/gyümölcs, amit ne szeretnék. Mindkettőből nagyon sokat eszek, és ezeket próbálom a piacról beszerezni és kiválogatni azokat, amiken látszik, hogy nem génkezelt óriástermések. A zöldségeket levesben vagy köretnek is nagyon szeretem. Gyümölcsök terén a banán, alma, kiwi, narancs, szőlő és igazából minden más is jöhet. Ezeket leginkább összeturmixolva szoktam fogyasztani, mert akkor bele lehet keverni olyan egészséges dolgokat, mint a búzadara vagy az őrölt vörösszőlő mag. Nagyon fontos, hogyha pl. almát, körtét eszünk, nagyon-nagyon mossuk meg, de NE hámozzuk le a héját. A gyümölcsök héja (és magháza, magja) ugyanis sok flavonoid-ot tartalmaz, amire ilyenkor nagy szüksége van a szervezetnek! Kiwi héjat azért ne rágcsáljunk unalmunkban. :D

NASI

Nekem az aszalt gyümölcsök váltak be leginkább, de az nagyon fontos, hogy ezt inkább valami bio boltban vegyük meg, vagy olyan helyen, ahol kimérős az ilyesmi. A kimérős aszalt gyümölcsökhöz nem adnak cukrot az aszalás során és ezért azok sokkal egészségesebbek, mint az előre csomagolt készítmények. Ha sósat kíván valaki (én, állandóan), akkor vannak teljes kiőrlésű ropik, vagy köles golyó (a sajtos és a paprikás finom), esetleg barna rizs chips/korong vagy mi a fene az. Ezek nem drágák (olcsóbbak, mint egy zacskó chips, pl.) és finomak is. Ezen kívül még a magvakat tudom ajánlani (mandula, mogyoró, kesudió, stb.) és a friss gyümölcsöket, ha valaki rágcsálni akar. Sőt, lehet kapni tönkölybúzás gabonapelyhet (nem drága és finom), ami teljes kiőrlésű és kevés cukor van benne. Ha már nagyon unjuk a tojást (amit együnk bátran) és miegymást reggelire, akkor ez a tönkölybúza pehely nagyon jó választás lehet, én aszalt gyümölcsöt is szoktam vágni bele, vagy mandulát.

FOLYADÉK

VÍZ, VÍZ, VÍZ, VÍZ! Legalább napi két liter víz. Ezen kívül 100%-os gyömölcslevek, hígabb állagú gyümölcs/zöldségturmixok, levesek! A kezelések után kifejezetten fontos a napi legalább 2 liter víz, mert az segíti a drogok áramlását és későbbi kiürülését.

EXTRA SEGÍTSÉG A SZERVEZETNEK

Mivel ma már semmilyen élelmiszer nem olyan, mint nagyanyáink korában, hiába próbálunk minél egészségesebben enni, nem tudunk minden tápanyaghoz hozzájutni sem a húsokból, sem a zöldségekből és gabonákból. Bár a vitaminok és étrendkiegészítők szedése ilyenkor nem ajánlott, mint azt már említettem, mégis vannak trükkök, amikkel segíthetjük a szervezetünket.

Amit én teszek:

CÉKLA, minden mennyiségben. Cékla tablettát már nem szedek, de a 100%-os céklalé ilyenkor eszméletlen nagy segítség, mivel lúgosít és a rákos sejtek nem szeretik a lúgos közeget! Borzalmasan hamar meg lehet utálni a céklalevet, viszont ha rá tudja venni magát az ember, akkor nagyon ajánlott mondjuk napi 2 dl-t meginni belőle. Nagyon sok helyen be lehet szerezni, vagy turmix gépben ledarálni a céklát (lehet adni hozzá almát, akkor sokkal elviselhetőbb az íze).

POROK: zöldbúza port és őrölt vörösszőlő magot szoktam gyümölcsében vagy gyümölcsturmixban elkeverni, ezek szintén lúgosítanak és az ízük is elviselhető, főleg a turmixos megoldással. Ezen kívül lehet még búzadarát is enni, azt például natúr joghurtba szórva; finom és egészséges is.

GRÁNÁTALMA: A 100%-os gránátalma levet bioboltokban vagy drogériákban lehet leginkább megtalálni, illetve lehet venni 100%-os gránátalma koncentrátumot is, ami olyasmi, mint egy szörp. Ez utóbbi igen erős, úgyhogy én úgy szoktam, hogy kb. 10 ml-t teszek egy bögre teába vagy turmixba/gyümölcsébe, de akár sima vízben is fel lehet oldani. Illetve magát a gyümölcsöt is nyugodtan lehet fogyasztani.

GYÖMBÉR, KURKUMA, CITROM ÉS MÉZ: Én egy speciális, pépes keveréket szoktam minden nap fogyaszatni (1 teáskanállal), amiben az előbb felsorolt 4 elem van. Kb. olyan állagú, mint a bébiétel, kicsit csíp a gyömbér miatt, de egyébként nagyon-nagyon finom és eszméletlen egészséges. Ja, és lúgosít! :)))

SZÓDABIKARBÓNA: A szódabikarbónát (az étkezésit, természetesen) összekeverhetjük citrom levével (nem, a citromlé nem savasít, az is lúgosít! :)) és megihatjuk. Egy kis kávéskanálnyi, citromlébe keverve reggelente sokat segít a lúgosításban. Illetve, lehet nagy kiszerelésben (nem étkezési) szódabikarbónát kapni, és abból fürdőt készíteni, és áztatni magunkat, mivel a bőrön keresztül felszívódó szódabikarbóna szintén lúgosít! Én kb. egy 2-3 dl-es bögrének megfelelő mennyiséget szoktam a fürdővízbe tenni, eukaliptuszos habfürdővel kevere és kb fél/háromnegyed órát ázok benne. Nekem nem szárítja a bőrömet, de ha valakinek érzékeny a bőre, utána egy kis testápoló és kész. :)

CSALÁS

 Az nyilván lehetetlen, hogy az ember örökké betartsa a szigorú diétát, amit felállított magának. Tehát ha nagyon-nagyon megkívánunk valamit, amit nem ajánlatos ennünk (édességek, stb.) akkor NAGYON RITKÁN lazíthatunk a gyeplőn egy kicsit, de soha ne felejtsük el, hogy az egészségünk a tét! A sikeres diéta és egészséges étrend titka az egyensúly, és ez az élet minden területére igaz.

ÉTKEZÉSEK

Fontos, hogy a napi 3 fő étkezés mindenképp legyen meg! De én személy szerint naponta kb. 5-ször próbálok enni. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsi, vacsora; mint az óvodások. Sokszor kell enni és keveset, és akkor is, ha az embernek nincs étvágya, mert a szervezetnek szüksége van a tápanyagra, hogy meglegyen az a kicsi energia, amivel működünk minden nap.